A macskák múltja

Az isteni macskák Az ókori Egyiptomban mintegy 2500 évvel ezelőtt, a macskákat istenként tisztelték. Egyiptom hatalmát a Nílus-völgyi területek termékenysége alapozta meg. A magtárakban tárolt szemes terményt a macska óvta a rágcsálóktól és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanította. Egyiptomon kívül az ókori görögök és rómaiak is hasonlóan tisztelték és elismerték a négylábú nyávogókat. Boszorkányüldözés és égetés A kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák ekkora becsbentartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre nőtt. Az első hosszú szőrű macskákat körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását. A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki. A világ legkedveltebb nemesei A legkedveltebb hosszú szőrű macskafaj a perzsa. A perzsák valamennyi színváltozata természetes, úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szőrzete .A perzsafajban sokféle színváltozat létezik, fehér, fekete, kék, vajszínű, ezüstkék stb. A félhosszú szőrű cicák már kevésbé elterjedtek. A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik a norvég erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. A világon a legelterjedtebb a rövidszőrű macska, ezen belül is a fekete vagy a fehér britt rövidszőrű. Ennek a fajtának az a különlegessége, hogy felnőtt korra egész szőrzetük egységes színben ragyog. Ha szétnézünk házunk vagy utcánk tájékán pontos képet kapunk a magyarországi viszonyokról és kedvencekről. Cirmos, fekete, vagy tarka macska. Nincs olyan kertes ház, ahol meg ne fordulna egy-egy macska., persze néhol csak átjáróban vagy látogatóban, de egy biztos, ott egér nem marad (és tejföl sem ha kinn marad az asztalon).